A gyémántkirakók ősei

A mozaikdarabokat cementtel, gipsszel rögzítették, esetleg a még nedves vakolatba nyomták bele. A mozaik szó a görög muszeion szóból eredő latin opus musivum (jelentése: múzsákhoz közelálló) kifejezésből származik.

A mozaikok először a mezopotámiai művészetben jelentek meg, de jelen voltak az ókori Egyiptomban is. Európában először az ókori görögök készítettek mozaikokat, konkrétan padlómozaikokat, amelyek fekete-fehér (vagy inkább sötét és világos) kavicsokból kirakottak és geometrikus mintázatúak voltak. Az idő előrehaladtával a kavicsok már nem tudtak megfelelni annak az elvárásnak, hogy a festői hatásokat megjelenítsék, így azokat fokozatosan felváltották az apró kövekből készített hasábok.

Mozaikok az ókori Rómában

A mozaik – mit művészet - később, az ókori rómaiak idején teljesedett ki. A rómaiak középületeket, fürdőépületeiket, lakóházaik padlóját díszítették mozaikkal. Ez idő tájt a mozaikok gyakran falfestmények másolataiként jöttek létre. Az egyik legnevezetesebb római kori mozaikot, a Nagy Sándor-mozaikot, amely az isszoszi csata jelenetét ábrázolja, Pompeiiben tárták fel és a nápolyi Nemzeti Archeológiai Múzeumban átható ma is (függőleges helyzetben állították ki, de ez is padlómozaik volt). Mérete 2,71×5,12 méter. Keletkezését az i. e. 1. századra teszik. 

Nagy Sándort ábrázoló mozaik Pompeii-ből

Nagy Sándort ábrázoló mozaik (Pompeii)

Római kori mozaikokat Magyarországon is találtak, ilyen például a budai Aquincum egykori polgárvárosában álló Hercules-villa egyik színes mozaikja, amelynek emblémája az íját feszítő Héraklészt, valamint feleségét, Déianeirát mutatja Nesszosz kentaur karjaiban [1]. Ezt a mozaikot finom mozaikszemekből állították össze, gazdag színei a hellenisztikus faliképeket idézik. 

A mozaikok új kora a 3. század végén, s főként a 4. században, a kereszténység előretörése, majd államvallássá tétele idején kezdődött el. Az új világképnek megfelelően a mozaik megjelenésével együtt lényege is megváltozott. Míg a korábbi mozaikmesterek a minél teljesebb valóságábrázolásra törekedtek, addig a kereszténység nem a fizikai megjelenés tökéletességét kívánta meg, hanem a szellemi, transzcendentális lényeg kifejezését. Új ikonográfia jelent meg: az ábrázolt alakok egyszerűbbekké, ugyanakkor átszellemültebbekké váltak. Ebben az időszakban kezdték alkalmazni a színes üvegkockákat mozaikkészítésre. Ez a fajta mozaik könnyebb volt, mint a márvány- vagy kőmozaik, így az alkotások felkerülhettek a falakra, a mennyezetekre, a kupolákba. A padlómozaikok továbbra is megmaradtak, de ekkor már főleg geometriai képekkel, ábrákkal.

A bizánci mozaikok kora

Nagy Konstantin 330-ban alapította meg a Bizánci Birodalom fővárosát, Konstantinápolyt. Bár a korabeli krónikák ámulattal szóltak a bizánci Hagia Sophia mozaikjairól, a képrombolók, a természeti erők pusztításai és a háborúk miatt sajnos kevés maradt fenn belőlük. A képrombolás egészen a 8. század végéig tartott. I. Baszileiosz császár később helyreállíttatta és mozaikokkal díszíttette a Hagia Sophiát. Ezen mozaikokat később a török időkben (a XV. században) levakolták, de szerencsére 1934-ben néhány mozaikot sikeresen kiszabadítottak. Meglepő módon a legtöbb jelentős bizánci stílusú mozaik Szicíliában maradt fenn. Szicíliát szoros gazdasági, politikai kapcsolat fűzte a Keletrómai Birodalomhoz, így a művészi kapcsolatok is szorosabbak voltak. A monrealei székesegyház (Palermohoz közel) mozaikjai több ezer négyzetméternyi mozaikfelületet alkotnak. Ezt a 12. század elején kezdték rakni, és nemzedékek dolgoztak rajta. Minden négyzetcentimétert mozaik díszít, még az oszloppilléreket is. Az apszis félkupoláján az áldó Krisztus hatalmas képe látható, alatta a Madonna, szentek, angyalok, szigorú ikonográfiai sorrendben. 

Velencei mozaikok

A 11–12. századtól a mozaikkészítés központja egyre inkább Velence lett. A Szent Márk-székesegyház (Basilica di San Marco) a 11. században épült egy korábbi, leégett templom helyén, és ennek díszítése lett a mozaikművészek feladata. A munka hosszú ideig, több száz éven át tartott, egészen 19. századig. A templom első mozaikjai bizánci hatásokat mutatnak. Mivel a díszítés sokáig tartott, számos stílusváltozattal találkozunk itt. Valószínű, hogy a mozaikokat helyi mesterek rakták, és az is valószínű, hogy az első mozaikok görög művészek kartonjai alapján készültek.

Mozaikok a világban

Találkozhatunk fennmaradt mozaikokkal a világ minden táján, Nyugat- és Közép-Európában, ortodox és zsidó területeken, az arab világban és Mexikóban (az aztékoknak köszönhetően) is.